Nem azért mondom, engem is basztak már át, de az, hogy végül így történhetett, szerintem elképesztő. Tegyünk egy rövid kiruccanást 1998-ba.

Két férfi csendben ül. A háttérben szökőkút csobog. Pirosan felizzik a cigaretta. Az asztalon sör gyöngyödzik a párától. Egy XI. kerületi hotel belső kertjében vagyunk. Meleg van, és nem mozog a levegő. Az árnyékon kívül, izzad a talaj. A két férfi jól ismeri egymást, régen együtt sportoltak, azonban mióta mindegyiküknek kialakult a saját kis élete, alig tartják a kapcsolatot. Péter jellegzetes hosszú orrán fekete aviator szemüveg pihent, haja hosszabb és kuszább volt, mint Tamásé, arcát fekete borosta díszítette. Tamás ezzel szemben még ide is zakóban érkezett. Lassan tíz perce ültek csendben. Péter fülében még mindig az utolsó mondat csengett, “el kell tüntetni, likvidálni kell, meg kell ölni”. Ez egy fél fokkal erősebbnek bizonyult, mint amire számított, hiszen bár eddig is volt rá eset, hogy Tamás bizonyos konfliktusok rendezését kérte tőle, azok többnyire kis kézrátétes megoldással, mindig elsimultak. Most más volt, Tamás nagyon gyűlölte ezt az alakot, és el akarta távolítani az útból. A csávó bármikor tönkre tehette volna azt, amin éveken át annyi mindent feladva dolgozott. Ezt nem engedhette meg. Tamás törte meg a csendet.

– Mennyi? – Kérdezte magabiztosan.
– Sok. – válaszolta Péter. – Tizenöt.
– Az sok. Tíz.
– Tizenkettő legalább.
– Jó.
– Mikor?
– Hat most, hat utána.

Péter bólintott, elköszöntek, és az autóikhoz mentek. Péter homlokára izzadságcseppek ültek, miközben nézte, ahogy Tamás kihajt a parkolóból. Mély megkönnyebbüléssel kifújta a levegőt, és röhögni kezdett. Eszébe se jutott belemenni az ügybe, kicsit rosszul is érezte magát a barátja miatt, de a pénz az mindig jól jön. Az járt a fejében, hogy mekkora sztori lehet majd ebből később. Péter kezébe vette a bumszli telefonját, és tárcsázott. “Vágod drágám, nem hiszed el, hogy mi történt…”

Este, miközben egyedül vacsorázott egy közeli étteremben, Laci jelent meg az asztalánál. Péter boldogan fogadta, és töltött neki is a hosszan érlelt whiskeyből. Elmesélte a történetet, és azt is, hogy kivett pár filmet a tékából, hogy megnézze, hogy is megy ez. A pénz másnap egy tornazsákban az irodájánál várta. A titkárnője elmondta, hogy hajnalban érkezett a csomag. Péter elmosolyodott, és megkérte Klárikát, hogy foglaljon neki egy repülőjegyet Amerikába.

Las Vegas a kilencvenes évek végén? A csillogás soha nem volt még ilyen szép, a lányok pajzánok, az italok erősek, és még a csapból is kokain folyik, amin Amerika legnagyobb embereivel lehet osztozni, feltéve, hogy tudja hol kell őket keresni. Pörögnek a lapok, a rulett táblán olyan összegek pörögnek, amibe az éppen arra járok belepirulnak, mindenki boldog.

Halkan beindul a beépített klíma, és elhúzódnak a függönyök a privát lakosztály ablakai elől. A szobákat erős és forró napsütés töltötte meg. Péter megrezzent, és halkan ébredezni kezdett. A fény vakítóan ragyogta be a szobát, szeme fájt, ahogy próbálta kinyitni. Rögtön az éjjeli szekrényhez nyúlt, feltette a napszemüvegét, és kicsit feljebb csúszott az ágyban. Két fiatal meztelen lány között feküdt, akik még bőszen próbálták kipihenni az előző este fáradalmait. Péter ledobta magáról a takarót, és ahogy kikecmergett az ágyból, az egyiknek még megfogta a mellét, és megcsókolta a homlokát. A szobában káosz uralkodott. Mindenhol whiskey és vodka üvegek, egyik festmény az asztalon feküdt, rajta jelentős mennyiségű fehér porral, összecsavart bankók mindenütt. Péter odébb lökte a tegnap estéről maradt gyorskaja csomagolását és az üres vörösboros üveget, lehuppant a fehér kanapéra, és rágyújtott egy méretes kubai szivarra. Azért ezt az életet eléggé könnyen meg lehetne szokni. Rápillantott az órára, alig múlt dél. 

“Tudom, hogy te voltál az geci!” – kiabál valaki a telefonba. Péter kissé értetlenül áll a váratlan hívás előtt. Előbb még végtelen nyugalomban fogyasztja kései ebédjét a hotel éttermében, aztán most egy ideges, magyar férfi ordibál vele a telefonba. Péter kuncogott magában. - “Hiába bujkálsz Amerikában te szar, úgy is ki leszel nyírva.”

– Zolikám, csak nem te vagy az? – kérdezi Péter, miközben már bőven sejti, hogy kihez van szerencséje – Zoli, nagy hibát követsz el.

A vonal megszakad. Péter végtelen nyugalommal tárcsázza az egyik budapesti barátnőjét, hogy megkérdezze mi történt. Ekkor tudja meg, hogy pár órával ezelőtt, hat előtt pár perccel ismeretlenek géppisztollyal szétlőtték az épp vacsorára tartó Fenyőt, és a szép, új Mercedesét. A csávónak esélye sem volt túlélni. Péter kicsit értetlenül kuncog magában egyet, majd tárcsáz.

– Tomi.
– Péter. – Tamás hangjában érződik a nyugtalanság. – Kész.
– Igen. Na de most aztán küldjed az irodámba a másik felét, különben téged is megtalál véletlenül az arc.

Tamás lerakja a telefont, és a pénz másik fele másnap, ugyancsak korareggel landol az irodájában. Péter végtelen boldogsággal és nyugalommal fejezi be az ebédet, ilyen gyorsan és egyszerűen még sose keresett pénzt. Péter

Pétert aztán egy évvel később őrizetbe vették. A rendőrség nem volt igazán biztos abban, hogy milyen alapon, igaz akkor már hónapok óta próbáltak rábizonyítani különböző ügyeket. Nem is volt ártatlan, de az se véletlen, hogy ennyi időt szántak rá. Korábban üzleti konfliktusa volt, az addigra belügyminiszterré lett, Pintér Sándorral.

A jegyzőkönyvek szerint Pétert szintén kihallgatták a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatban, sőt Kovács Lajos, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozója, egy ideig mindenképp rá akarta kenni a történetet. A rendőrség végig azt kommunikálta, hogy mennyire magabiztosak az egész ügyben, de a környező országokból folyamatosan feleslegesen bekért DNS minták, vádemelés nélküli nyomozás nem ezt mutatta. Kovács Lajos végül 2009-ben azt mondta, hogy csak azért nem sikerült lezárni az ügyet, mert az ügyészség a felbujtó több szempontból prominens személyisége miatt nem engedte kihallgatni a gyanúsítottat. Végül 2013-ban, 15 évvel az eset után, Jozef Roháč és társai ellen eljárást indítottak az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság miatt. Roháč ügye egyszerű, ott volt a haja, DNS-e, tényleg ő követte el, de azt, hogy ki volt a megrendelő, nem tudták biztosra megállapítani a rendőrök. Hogy tisztázza az ügyet, Roháč a tárgyalásán behívatta Pétert tanúként. Péter elmondta a bíróságnak a teljes történetet, hogy megkérték, hogy intézze el Fenyőt, amit esze ágában nem volt elintézni, azt, hogy megkapta a pénzt, amit boldogan zsebre vágott, mindent. De amikor arra kérték a bíróságot, hogy hallgassák ki az ügy miatt éppen betorpanó Tamást is, a bíróság elutasította, mondván, nincs miért kihallgatni őt. Tamás teljes neve egyébként Gyárfás Tamás, és ha másról nem, arról ismert lehet, hogy neki köszönhetjük, hogy 2017-ben nálunk rendezték a FINÁ-t.

Gyárfás 1993-tól huszonhárom éven át, 2016-ig a Magyar Úszó Szövetség elnöke volt (egészen amíg Hosszú Katinka és sporttársai lemondásra nem szólították fel), 2008-ban az európai úszószövetség alelnökévé, később a nemzetközi úszószövetség alelnökévé választották. Mint említettem, az ő közbenjárásának köszönhetjük, hogy Budapesten 2017-ben úszó világbajnokság lehetett. Szintén 2017-ben egyébként Mészáros Lőrinc megvásárolta tőle az Angol utcai Nap TV székházát, ami az első kereskedelmi televízió volt Magyarországon. Azóta ott készül a HírTV. Gyárfást végül 2018 áprilisában vádolták meg végre, hogy utasítást adott ki Fenyő meggyilkolására, azonban 200 millió forin óvadék fejében, szabadlábon védekezhetett. Végül egy évvel később, az ügyészség nem látta indokoltak a kényszerintézkedés további fenntartását, Gyárfás visszakapta a 200 millió forintot, azonban végül úgy tűnik, hogy 21 évvel a gyilkosság után végre vádat emelnek ellene.

Szóval van itt egy sztori, egy béna és korrupt rendőrségről, egy még korruptabb ügyészségről és bíróságról, és ennek az egésznek a politikába ágyazottságáról, ezek után bárki el tudja hinni, hogy itthon amúgy működő jogállam van, vagy volt, valaha is?

Szerintem gecivicces. A novella amúgy többnyire a képzeleten alapszik, a történelmi része viszont az Index és a Szenvedi Zoltán cikkein alapszik. A történettel kapcsolatban felkerestük Tasnádi Pétert is, hogy segítsen hűen visszaadni a történetet,
de megjelenésünkig nem jelentkezett. Ő baja.